Montenegró. 2 hét a fekete lábúak törzsében. Tóth Attila emlékirata a 2017-es évről.
2017.07.28-08.13 ig Szokásos montenegrói tábor zajlott Negusiban. Bekeyből szokásosan Tapsi, és én, nem szokásosan erősítettük a csapatot. Legalábbis a Tapsi. Ö legtöbbször serpa és fotós illetve be-ki szerelőként vett részt az expedíciókban. Erről ő tud mesélni. Én Olcsi miatt 2 hétre mentem, mivel tavaly Vorona miat kimaradt Montenegró. Ebbe Olcsi úgy ment bele, hogy az idén 2 hétre megyünk. Végére megunta a tengert is. Mondjuk ez azért nem látszott rajta. Részemről egyik nap hideglelős, másik nap tenger viszonylatban ingáztam.
A táborról részletesen Gyovai Tomi írásában itt olvashattok. http://ftsk.hu/FTSK/turak/montenegro2017.pdf
Na, a Hideglelős. Ezt a barlangot évekkel ezelőtt Stavinszki Viki táncdal énekes és egy Fakusz nevű egyén találta. Rezső a zord díjbeszedő szerelte kényelmesre. Matuszka Fanni Biáról, térképezte. 40 méter mélyen az aknasor alján található szűk meander aztán megállította a rohamos feltárást. Tavaly Szaki vezetésével kis csapat, újra meglátogatta a barlangot. Kiss Tími, Kunisch Mártarépa, Ágnes Milka Spáda. Szaki és Timi az idén terveztek ide visszajönni. Kérdezték, nincs e kedvem velük lemenni, mert, hogy omladékot kén bontani és tágítani is kéne.??? Ne már. Tényleg. Már megint. Vajon miért találnak meg mindig ilyenekkel. Á csak hisztizek. Én ezt szeretem. Szakiék be begelték a szükséges köteleket vasakat a beszereléshez. Én pedig összeállítottam a bontó felszerelést. Fúrógép, aksik, véső, kalapács, Repi Mikitől elkért periodikusvas pájszer. Szóval minden volt nálunk. Még kedves Ilkát befűztük 4. embernek. A Reggeli szokásos gíttrágás után elindultunk a barlanghoz.
Ez kb. a Stirovnik alatt van. Kocsival megállni az első kilátó előtt nem sokkal kell. Innen legszebb kilátással a tengerre és a Kotori öbölre. Ha mát tudod hol a barlang 20 perc nem túl megerőltető sétával megtalálható. Persze azért első alkalommal kerestük 1 órát. Második és harmadik nap kicsit kevesebbet. Az út két nagyon szép zöldellő rétű töbör vagy inkább polje mellett vezet el.
Na, ezen eltöpiztem, mikor jöttünk mentünk a barlanghoz-töl. Szóval akkor töbör vagy polje. Végül is szép zöldellő mező van mindkettőben. Látszik, hogy valamikor művelték. Több épületrom is található bennük. Meredek hegyoldalak határolják. Aztán van kis patakmeder a végén nyelővel. Szép tölcsérek. Forrásnak, nyoma nincs, viszont a hegyoldalak vizét szépen elvezetheti a nyelőbe. Ugye ha ennyire kopár karszton ilyen szép zöldellő mezőcske van, akkor valami vízzáró kőzetnek kitöltésnek (bocs Magdi, vízlassító) kell ott lennie. Szép lapos tál alakú aljzat. Szóval polje! De mi van, ha az egész a történelmi időkben alakult ki és az emberi beavatkozás következtében (erdőirtás) mosódott le az agyagos talaj a töbörbe, vízlassító réteget képezve, és tudott az ember földet művelni. A víz persze nem hülye és megtalálta az útját rajta. Meg ilyen magasan a periodikus vízemelkedések süllyedések nem biztos, hogy bejátszhattak oldódásilag. Szóval akkor poljénak álcázott töbör? Vicces. Ja és gondolom, elég nagy lehet a hőmérsékletváltozás hajnalonként ezért jelentős lehet a páralecsapódás, és nem száradthatott ki a növényzet ebben az esőmentes időszakban. Szóval első nap. Megtaláltuk a barlangot. Brutál erős és hideg huzat jön ki. Állítólag 4C°. Később megmértem3.9 c° volt. Szóval igaz. És kifele jön. Akkor most mi van? A barlang lefele megy. De lehet, hogy van valahol egy jóval nagyobb magasabban lévő barlang. Pl. A Jeges. Ez párszáz méterrel magasabban van, és nagyjából felette helyezkedik el. Hasonló hőmérséklettel. Akkor a Hideglelős esetleg a Jegesnek oldalága lehet? Menyi kérdés egy kis barlangkutatás kapcsán. Igen a barlangkutatás összetett dolog. Mondjuk a faék is csak ki kellet találni. Timi, Szaki beszerelnek.
Mi addig kedves Ilkával ejtőzünk, majd követjük őket. Míg a beszerelés tart Ágnes Ilka felmászik egy szűk hasadékon és egy érintetlen területet fedez fel. Én is követem, illetve követném, de le kell vennem a slószt, hogy felférjek. Na, itt kellett volna befejeznem ezt a barlangot. Ez a levesszük a slószt az egész kéthetemre rányomta a bélyegét a Hideglelős kutatásban. Fent kb.50 méter új részt jártunk be, Talán életem eddigi legszebb meanderét itt láttam. Két rövidke járat. 8-10 méter magas 1-2méter széles, gyönyörűen oldott fantasztikus kanyarokkal. Mit nekem cseppkövek:))
Timiék leérnek a köteles rész aljára, egy szép méretes és igen sok omladékkal az alján. Slósz le!!! Elkezdjük a szűk meandert bejárni. Már az elején némi omladékot pakolunk Szakival. Tovább bújva egy ponton nem férek át. Illetve át tudnám gyöszölni magam, de minek. Fúrógép elő, tágítás. Pár méter majd 10cm- re szűkül a járat, viszont fél méter után járhatónak tűnik. Elkezdek előre tágítani addig Szaki és Ági lemásznak a meander alsóbb még szűkebb részébe. Fene a gusztusukat. Ahol én bontok odáig már nem jutnak el. Szaki úgy emlékszik lejjebb még le tudott mászni, de most nem találja. Vagy az óta ő is vastagabb lett nem csak én:)—De javaslatára egy kicsit kijjebb megpróbálok lefelé bontani. Magamban már eldöntöttem, hogy hiába a brutál huzat, pár fúrás még és ennyi. Kimegyünk. A huzat nagyságáról annyit, ahogy lefele fúrtam, a por a gravitációt meghazudtolva felfele szállt, bele a szemembe. Műszak végén úgy nézem ki mint a lisztes molnár, csak egy kicsit véresebben. Tágítsuk akkor ezt a pontot. A leszakadó kődarabok némi pattogás után elcsöndesülnek,majd éppen akarok valamit mondani Szakinak, amikor is hatalmas robajjal érik el az ismeretlen alját!!! Ez aztán beindította a vezér hangyát. Nincs mese elkapott az ékszíj. Látom többiek is lelkesednek. Aznapra már elégé elment az idő. Kb. 2 métert sikerült lejjebb hatolni.
A meandert lefelé 6 -8 méterre becsüljük. 10 lett és 8 métert kellett tágítani. Fél, egy méteres szűkületeket átbontva a köztük lévő”tágabb” részekhez. Minden egyes sikeres kő lezúdulás után lelkesítő, brutális visszhang.
Másnap tenger. Általában telt busszal mentünk pacsálni, mindig volt, aki bejelentkezett a 105. járatba. Szegény Montengróiak is néztek, mint az Ukránok Podolián, hogy az integetésükre nem áll meg a marsrutka. Ja és még a szokásos Kotori városnézés este. Plejskavicázás. sajnos a macis bácsi bezárt. Nem tudom ki, hogy van vele, de engem az ilyen turista pokloktól mindig ki ver a víz, kivéve Kotor. Valahogy annyira bejön, hogy nem zavar a sok köcsög turista sem. Nagyon kedvelhető városka. Gondolom a tenger. Ugyanakkor pl. Carcassonne várától a hányinger kerülgetett. Habár ahhoz köze lehettet Taknyász 5 liter ouzojának is:)
Tengeri pihentető nap után (ami sokkal fárasztóbb, mint a barlang) Timivel és Szakival hármasban indulunk a barlangba. Szegény Szaki elkapta a táborban lappangó fosós, hányós lépfenét, de hősiesen feljött a barlanghoz. Kint bivakolt, míg mi Timivel bontunk. Igazából bőven elég a bontáshoz 2 ember. Az egyik, én, tágítom a hasadékot, másik fagyoskodik, vigyáz rám és adogatja, eresztgeti a szerszámokat, fúrót, mivel semmit nem lehet letenni. Fránya gravitáció. A tárgyak lefelé esnek. Habár Mörfi szerint azok derékszögben. Le is esett két kalapács, kesztyű stb. De a fúró az mindig hozzánk volt kötve. 7 órás műszak után, ahol Timi is én is folyamatosan lógtunk, mivel leállni nem lehetett, újabb két métert haladtunk lefelé. Gyöszös ez a kőzet. Valami Júra-Kréta lehet. Nagyon nehezen és kis darabokban törik. Mint otthon az eocén. Habár némileg talán márgás is, illetve magasabb agyagtartalommal rendelkezik az átlagosnál. Ez az omlásoknál elég jól látszik. Jó kis Alsó-hegyi Triász Wettersteini mészkő. Az reped, mint a „cső naci”. Egy gellert kapott kőszilánk viszont akkorát ütött a kezemre, hogy a vastag kesztyűn keresztül is sebet ejtett. Szivárgott is alóla a vér. Timi mikor felhúzta a fúrógépet ijedten közölte, hogy az véres. Mire én: leejtetem a kalapácsot így vérrel és verejtékkel bontok. Meg „vencselővel, balloskával, péklapáttal stb.) Kint, Szakit egész jó állapotban találtuk. Lelkesedik, de annak nem örül, hogy még nem jutottunk be, mert ők 2 nap múlva indulnak haza, és holnap megint Olcsis nap tengerrel.
Szóval tenger, de előtte víz és jéghordás meg még néhányszor „kizárólag Ivanova Koritáról”. Hadakozás a helyiekkel és a turistákkal a forrásnál. Reggeli gittegylet gyűlésén Keri rástartolt a körömlakomra. Érdekes nagy keletje volt, többen lenyúlták bivakba ide-oda, de mindenki az Ágitól kérte el. Pedig az az enyém:)). Egyiket Kalotai Zsófitól kaptam a Lujza-lyukás eset után a másikat én vettem a DM-ben. Az vicces volt. Bementem a boltba és kértem az eladótól a legolcsóbb és legrikítóbb színű körömlakkot, nagyon furcsán nézett rám. Mire közöltem vele, hogy csak jelölésre kell. Aha. Ennyit mondott. Persze voltak olyanok, akik nem átallottak a körmükre kenni.🙁 Ugye Réka? Végül a tenger előtti kis boltban1.5 euróért kellett vennem egy új üveget a saját térképezésünkhöz. Az jó hely. A lekanyarodásnál lévő pékségben1 euróért fúrószárat is lehetett kapni. Vettem mindjárt hatot és két bureket.
Újabb barlang nap. Most Kalotai Zsófival ketten mentünk bontani. Azt mondta mielőtt haza mennek, egy jó kis szívatós barlangra vágyik. Megkapta. A nyolcórás műszak alatt nem nagyon tudta elfordítani a fejét. Lett is izomláz a nyakában. Hiába a kutatás… Igaz én se. Teljesen kitekert pózban, féloldalasan tágítani egy öröm. Viszont most 4 métert haladtunk. Annyira márgás és töredezett lett a kőzet egy rétegben, hogy kalapáccsal lehetett nagydarabokat letörni. Le is jött egy nagyobb, amit nem akartam ledobni, mert biztos voltam benne, hogy eltömi a lyukat, de végül nem volt hová tennem. Gyakorlatilag elértük az akna tetejét. Még látszott a hasadékból 2 méter, de az már járható méretűnek tűnt. Csak akkora halom kőrakás gyűlt össze a tetején, hogy azt előbb el kellett bontani. 2 nagyméretű szikla is volt köztük. Ez viszont gyöszösebb feladatnak tűnt. Mivel szegény Zsófi már megfagyott a lógásban,(még a budi ajtót is magára húzta) és pisilnie is kellett, ezért aznapra abbahagytuk a bontást. Pedig még a kesztyűmet is megtaláltam.
Másnap tenger.
Aztán újabb nap a bontásban. Most drága Ilka könyörült meg rajtam és jött segíteni. Gyakorlatilag el kellett távolítani a bontási maradékot. Ezt egy régen beszakadt kő fogta meg. Majd lehetett ereszkedni az ismeretlenbe. 10 méter mély és kb.5 méter átmérőjű aknába. A bontásnál halott visszhang alapján, mélyebbnek sacoltuk, de így is nagyon szuper volt. És nagyon szép. Tetejében egy rendkívül szűk meander. Onnan jöttünk be. Alulról nézve a fene mászott volna fel a továbbjutást keresve. Ági is leérkezett. A mázlista lefért slószban. Aknából egy újabb meander ment tovább. Ez azért jóval tágabb volt az előzőnél. Gyönyörű szép falakkal, és sok denevér csonttal egy párkányon.
Egyébként ezek a kis dögök:) ezt a barlangot is teljesen összeszarták. Nincs ezeknek gazdájuk? Néhány pontszerű szűkület kivésése után egy kisebb 4 méteres ereszkedést leküzdve újabb akna. Majd némi kis mászkálás után egy szép tágas akna bejáratához értünk. Ági tiltása ellenére még jó, hogy levágtam az osz.-es fakötélből, különben ide nem tudtunk volna lemenni. Csak félve súgom meg, hogy bevezető szárra már nem futotta, habár Ági kiépítette neki a helyet. Így végül az ő derékmadzagjából csináltunk egy hurkot, amibe a kantárt beakasztva biztonságosan be tudtunk szerelni.
Akna alján újabb 6 méteres ereszkedés várt minket, lent kisebb tágítandó szűkülettel, bedobott kő vagy 30 méter esett, megint csak lelkesítő vízhanggal! Igen csobbant. Kötelünk-vasunk időnk elfogyott, ahogy a mesében lenni szokott és elindultunk kifelé. Részemről a 10 méteres tágított meander úgy működött, akna tetején slósz le, kikepesztés a meanderből. Megmértem 10 perc. Majd kiérve slósz fel. Gyakoroltam ezt a párnap alatt. 9 körül értünk ki. Kint kellemes szellő, teli hold. Gyönyörű kilátás a tengerre. rendkívül romantikus volt.
Szokásos tengeri pacsa nap.
Szokásos slósz fel levételi nap a hideglelősben. Most Kun Imre Bástya elvtárssal mentünk le. Vittünk magunkkal kötelet, vasat. Kötél már nem sok volt a táborban. A rengeteg barlang beszerelés és bivakos expedíciók elvitték a nagyját. Néhány rövidebb darab maradt nekünk. Leérve az Ilkával otthagyott kis akna aljára, újabb tágítás. Majd tényleg egy nagyon szép, formás, jó alakú 30m hosszú illetve mély lyukba ereszkedtünk be. Szóval egy látványos aknába.
Itt már minimál vízfolyás is volt az akna alján kis tavacskával.
Megint meander. Kisebb nagyobb le, föl mászkálással, és megint egy átjárhatatlan szűkület. Itt kicsit már kezdtem unni a dolgot. De ha már ott voltunk mit lehetett tenni folytattuk. Bástya is beöltözött, kukla, wc ajtó stb. Kb. 1.5 óra volt az a jó méteres szűkület. De a huzat!!! Ja és itt találtuk a huzat laskának elnevezett egyedi még máshól nem látott képződményeket.
Azután sem volt valami tágas az egész. De azért, hogy ne hagyjuk abba újabb 15 méteres szép akna. Hiába természet ősanyánk ócska kurva, ahogy Mörfi mondta. Szerinte az alapvetés, hogy ami elromolhat, az el is romlik és ez csak a 10. folyomány. Pedig szerintem az az alapvetés, hogy ócska kurva… és az összes többi a folyomány.
Megint meander. Kis tágítás, és leértünk egy 10-es akna aljára,ahonnan viszont kivételesen nem lefelé, hanem felfelé kelet mászni egy omladék hegy tetejére. Ez egy rányelő akna alja, nagy térrel és sok omladékkal és agyaggal. Idáig gyönyörű tiszta barlang szép fehér és narancssárga kiválásokkal. De innen még sáros is leszel. Az omladék alján megtaláltuk az aktív meandert de rövidesen járhatatlanná szűkül. Persze milyen az ember, már elegem volt ezekből a szűk szarokból, de azonnal elkezdjük a járható továbbjutást keresni. Na, ezt nem kellett volna. Meg is találtuk. Azt a Szopó állarc meandert nem kívánom senkinek. El lehettet benne valahogy férni, de minek. Kezembe a nagykalapáccsal mentem előre, és vertem le a kiálló bordákat. Nem tudom menyi ideig mentünk előre. Hosszban kb.30-40 métert. Félig vízben fekve, előre láttam még vagy 4 métert ahol is elkanyarodott a járat. Tovább nem lehetett látni. Itt feladtam. Overáll rongyokban rajtam. Majd le jön ide jövőre Timi és Szaki, és ha van járható méretű folytatás, akkor talán. Ezt a kis távot kifele fél óra alatt tettem meg. Mert ugye lefele a szar is gurul, de felfele. Akkor meg hajt az életösztön. Bástya már nem tudta hol vagyok. A Voronás overallomra rá volt hímezve a nevem. Mindig is utáltam. De itt most leszakadt hál isten. Sajna nem találtam meg. Így ott hagytam a névjegyem. E szuper helyen rajta is ragadt a Szopó álarc meander név. Egyébként az egész új rész a Munkás ág nevet kapta, vagy Menkesz ahogy régen ezt a cigit becézték. Eredetileg Dolgos lett volna, de ugye élő emberről nem nevezünk el semmit. Lent hagytunk mindent, nem lett volna idő kiszerelni, így is éppen a megadott időre értünk vissza a táborra. És hát fel is kéne mérni.
Másnap kivételesen nem tenger, hanem a Podgoricai síkságon kanyonoztunk. A tűző napon gyalogolni, aztán a 30 C°-os, döglött halas vízben úszkálni egy élmény volt. De tényleg. Fantasztikus jól nézett ki. És még úszni is lehette benn a békákkal.
Majd utolsó nap a Jeges, Lehelős, Hideglelős vagy mi a fene nevű barlangba. Fannit hál isten viszonylag könnyen be tudtam fűzni. Kellően laza és mindent kibíró ahhoz, hogy lejöjjön térképezni és kiszerelni. Eléggé nyomasztott, hogy ketten ehhez a gyöszös barlanghoz azért kevesen vagyunk. 3 begnyi kötelet és vasat és még egy begnyi bontó cuccot (fúrógép,aksik, 3 kalapács, vésők, stb.) kell ki cipelni, majd le a hegyről. A drága Ilka végül megkönyörült rajtunk és becsatlakozott, hozzánk. Ugyan közölte semmi kedve hozzá. Megkapta Bástya elvtárs overallját, mivel az előző feltárás során az ő gúnyája is szétszakadt. Kicsit nagy volt rá, de jött. Így már nyugodtabban mentem a barlangba. Félre ne értsétek, nem Fannit féltetem, tudtam ő 4 beggel is kijön a barlangból, magam miatt aggódtam. Azért, jó ilyen szép lányokkal barlangba menni. Ezért megérte. Végül is ez a 6 nap erről szólt. Na, jó a Szaki és Bástya kivételek. Ők nem olyan szép”lányok”. Slósz föl, le, föl stb. A szopó állarc meanderbe már nem mentünk be. Mondtam a Fanninak az nem lesz felmérve. Majd hozzá saccoljuk. Vissza felé kezdtük a mérést. Én mértem, Fanni jegyzetelt. Ági meg kiszerelt.
Egész jól haladtunk. Időben értünk a bejárati meanderhez. Itt kicsit logisztikáztunk, mivel eddig végpontról, visszafele mértünk, itt viszont az adottságok miatt befele. Ez a táborban miközben bontották a fejünk fölül, adott is némi fejtőrést, de aztán visszafejtettük. Közben a Lujzából jól bevált módszerrel húztam fel egy kötelet magammal a szűkületben. Tetejére érve még egy mérés. Aztán elkezdtem felhúzgálni a kötél segítségével a begeket. Aki éppen jött föl a meanderben az lökött rajta, ha elakadt. Végre mindenki fönt. Utolsó mérés az akna szájáig. Fanni emlékszik hová kell kötni a pontot. A régi részt már én szerelem ki. Aztán kint. De jó. Lazulás. Már csak a 6 beget kell levinni a kocsihoz. Gondoltam lányok visznek 3-3-at én meg vigyázok rájuk:)—
Ennyi volt. Nagyon, köszi, mindenkinek, hogy együtt lehetünk, az egész tábornak, és főleg akik nélkül ez a feltárás nem jöhetett volna lére. Kiss Tímea, Kalotai Zsófi, Matuszka Fanni, Spáda Ágnes Ilka, Kertész Ákos- Szaki, Kun Imre- Bástya.
Fotókat Spáda Ágnes Ilka készítette.
